Első napon megérkeztünk a Csalogány Táborba, Csapodra. Vendéglátónk, Horváth József az első pillanattól a tábor végéig állandó segítőnk volt. A szállás adottságai céljainknak maximálisan megfeleltek: nemcsak a gyakorlásra és kamarazenélésre tudtuk használni az óriási szabad teret, hanem a gyerekek így egész nap kint voltak a levegőn, ha éppen nem a zenével foglalkoztak, játszhattak, elfoglalhatták magukat a hatalmas udvaron. A tábor a falu határában van, távol mindentől, határosan az erdővel. Ennek külön varázsa volt.

Harmincegy gyereknek és négy kísérő pedagógusnak adott otthont a következő egy hétben ez az idilli környezet. Mi, tanárok kollégák vagyunk a győri Liszt Ferenc Zeneiskolában, valamennyien vonósok. Feladataink megoszlottak; a gyerekek felügyelete mellett valamennyien délelőtti órákat tartottunk, a délutáni programokat és a napirendhez kapcsolódó történéseket együtt készítettük elő, vezényeltük le. Egy napunk kisebb-nagyobb eltérésekkel – igényeinkhez mérten – így nézett ki:

Ébresztő: 7.00

Reggeli torna: 7.20. A hangszeres játékot előkészítő tornát két hegedűs tanárunk, Kutasi Borbála és Gerencsér Zoltán vezette le. A tágas udvaron a gyerekek várakozáson felül teljesítették és élvezték a gyakorlatokat.

Reggeli: 7.30.

Hangszeres órák: 8.00-12.00. Az egyéni órákat – szintén az udvaron – zenekari próba követte. A tábor ideje alatt gyakorolt kamaradarabokat a táborzáró koncertre tanultuk a gyerekekkel.

Ebéd:12.00-12.30

Délutáni program, ezt követően vacsora, játékok, zuhanyzás, előadás, mese, takarodó 22.00-kor.

A délutáni programok során is igyekeztünk a mozgást, az erdő- és természetjárást a központban tartani, bár az időjárás nem nekünk kedvezett.

Hétfőn (07.06.) délután kézműveskedéssel töltöttük az időt, a nagy kánikula bezavart minket az árnyékba. Gerencsér Zoltán vezetésével üzenőfüzeteket gyártottunk, amelyekbe a tábor ideje alatt írhattak egymásnak a gyerekek. Emellett batikolással foglalkoztunk, a koncerten az itt készült pólók lettek a fellépő ruháink.

Kedden előzetes egyeztetés alapján látogatást tettünk a Fertő-Hansági Nemzeti Parkba. A szolgáltató központ munkatársa nagyon készségesen és lelkesen vezetett minket körbe a park állat-és növényvilágában. A nagy meleg ellenére a gyerekek szívesen végigvárták egymást a távcső mellett, amin keresztül megfigyelhették a vidék madarait, állatait. Sétánkat a központ kiállításán zártuk, ahol megismerkedhettünk a környék jellegzetes foglalkozásaival, mezőgazdasági eszközeivel a század elejéről.

Szerdán átbuszoztunk a petőházi strandra. Jól esett a nagy melegben ez a kis hűsölés a nem túl forgalmas és fákkal teli strandon. Előző és e napunk megvalósítását, valamint a szállás- és buszköltséget a TÁMOP – 3.1.4. C – 14 – 2015 – 0298 számú pályázaton nyert összeg biztosította.

Csütörtökön ismét a kézügyességé volt a főszerep. Kutasi Borbála könyvjelzőkészítés technikáját mutatta be a gyerekeknek. Ez a nap kicsit a pihenésről is szólt, hiszen ekkorra a gyerekek elfáradtak, kellett a további koncentráláshoz egy kis lazítás. Vacsora után mégis kimozdultunk egy kicsit. Szállásadónk, jól ismeri a környéket, egyébként is specialitása a „bátorságtúra”, erre beneveztünk. Ez a gyerekeknek nagy élmény volt; az éjszakai erdőben való barangolás, a természet neszeinek figyelése mellett izgalmas is.

Pénteken ügyességi vetélkedő és totó volt a közös program. Itt csapatversenyeken gyakorolhatták a gyerekek az együttműködést. A totóban humoros kérdések mellett a nemzeti parkban elhangzott információk is szerepeltek. A vetélkedőt követően átmentünk a Faluházba a másnapi koncert főpróbájára. Ezt az estét tábortűzzel zártuk, ahol játszottunk és el is tudtunk köszönni egymástól.

A zárókoncert napján csomagjainkat összepakolva indultunk el a Faluházára. A szülők érkezése előtt még volt alkalmunk kicsit próbálni. Majd kezdődhetett, amire egész héten készültünk: a hangverseny. A gyerekek lelkesedésének és szorgalmának köszönhetően oldott hangulatú, sikeres koncert volt, a végén egy kis meglepetés számmal, amit a gyerekek nekünk, tanároknak raktak össze.

Hogy el tudjunk búcsúzni, a tábor területén kis „batyus” összejövetelre hívtuk a szülőket, ahol házi sütemények, gyümölcsök társaságában lehetőség volt egy kis beszélgetésre.

Táborunk jó visszhanggal zárult a gyerekek és szülők részéről, és mi, tanárok is jó érzéssel indulhattunk haza, azzal az szándékkal, hogy „jövőre ugyanitt, ugyanígy”.

Szabó Emese, táborvezető