Műsorszámok:

1. Con el Vito-spanyol – andalúz népdal. A történetben egy fiatal lány Malagából el akart menni Sevillába a híres bikaviadalt megnézni, de félúton elrabolják a mórok.

A vito egy tánc, aminek a neve utal Szent Vitusra. Ezek a dallamok élénk jellegűek, leggyakoribb témájuk a szerelem.

ea: 3.b és 4. b osztály, gitáron közreműködik Dornstädter Áron és Tarr Krisztina tanárnő.

Felkészítő tanár: Domsiné Horváth Erika

2. A Greensleeves egy közismert angol dal, ami már a 16. század végén és a 17. század elején keletkezett forrásokban is előfordul. A cím jelentése „zöld ruhaujjak”, egy ilyen öltözéket viselő hölgyre utal.

A legenda szerint VIII. Henrikangol király írta a dalt leendő feleségének, Boleyn Annának, aki nem hagyta magát elcsábítani, amíg a király feleségül nem veszi. A dalban, úgy tűnik, erről a visszautasításról van szó. Valójában azonban Henrik nem lehetett a dal szerzője, mert olyan olasz kompozíciós stíluson alapul, ami csak Henrik halála után ért el az országba.

ea: 6. osztály, gitáron közreműködik Fekete Nóra tanárnő.

Felkészítő tanár: Berki Ibolya

3. A következő dalhoz egy hídnak a története kapcsolódik: a XII. században épült híres avignoni híd, Dél – Franciaországban található. Itt nem a közúti csatlakozás hiányzik, hanem a híd másik fele. Mi, viharos múltú Közép – Európaiak azonnal rávágnánk: de kár, hogy lebombázták. Ámde nem. Nem bombázták le. Csak a megismétlődő árvizek egyre inkább megrongálták, majd az 1668 – as nagy árvíz végleg elmosta a híd felét. A város polgárai pedig úgy hagyták, mert nem akartak már több pénzt költeni rá. Azóta is ott áll, csonkán. Jó döntés volt, mert a híd lett a város emblémája, és a mai napig turisták millióit vonzza oda.

Az Avignoni fahídon való táncolást, éneklést fogja ea: a Kölcsey-s 1. osztály. Felkészítő tanár: Bíró Emma Anna

4. Brahms: Wiegenlied– a híres bölcsődal következik. Ea: az Aporos 4. és 5. osztály. Fuvolán közreműködik Pajor Zsófia, gitáron: Major Borbála és Major Sára,

felkészítő tanár pedig Somfainé Kovács Eszter, akiegyben zongorán kísér.

5. Ma come balli bellabimba című olasz dallam fog felcsendülni, ami a természet szépségeiről szól, különösképp a rózsáról. Ea: 4. osztály, gitáron játszik: Szemenkár Lilla, és tanára Tamásné Péntek Ágnes, dobon Konczos József.

Felkészítő tanár: Szakács Erika

6. A Whiskeyinthejar egy ír dallam. A dal egy matrózról szól, aki sétája közben belebotlik Farrellkapitányba, és kifosztja…De aztán a saját felesége feladja őt.

Énekel az 5. osztály. Hegedűn Balogh Zsófia, zongorán Berki Ibolya kísér,

felkészítő tanár: Szabó Emese.

7. Áll egy ifjú nyírfa..kezdetű orosz népdal (VápoljeBirjozásztájálá) ea: továbbképző osztály, zongorán kísér: Ney Andrea,

felkészítő tanár: Dr. Hontváryné Iván Gabriella

8. Hymntofreedom – amerikai gospel dallam feldolgozása. Oscar Peterson, világhírű jazz – zongorista gyakran tűzte műsorára, általa is megismerhették a négerek tradicionális dallamait. A dal a szabadság himnusza, az emberek közti egyetértés, az összetartozás eszméjéről szól. Ea: továbbképző d csoport, szólót énekel: Pusztai Virág, zongorán közreműködik Almann Gergő,

felkészítő tanár: Erdélyi Judit.

9. Sininen ja valkoinen jelentése: kék és fehér, nem véletlen a cím, hisz ez a finn zászló színe. Finn dallam következik. Ea: iskolánk énekkara,zongorán Almann Gergő kísér.

felkészítő tanár és vezényel: Popper Ágnes

A koncertet eredményhírdetés követte, melyet Szakács Erika igazgatónő értékelése után a program szervezői Popper Ágnes és Edviné Kapui Nikoletta adtak át.

A totót nagyon sok – kb. 100 tanulónk töltötte ki. 55 – nek sikerült a 10 kérdést helyesen megválaszolni. Ők ajándékban részesültek: kottafüzet, zenés ceruza, zenés radír.

A közönségnek, a gyerekeknek és a tanároknak is egyaránt tetszett a program, így elhatároztuk, hasonló projekthetet a következő tanévben is fogunk tartani.

Győr, 2015. október 6.

Domsiné Horváth Erika

Mert ha éhesek, ha szomjasak voltunk, bármit kérhettünk: péksütik és gyümölcsök hada várt minket és jó hangulatú ebédek, vacsorák biztosították az energiát a töménytelen gyakorláshoz.
Szerencsére hangszermérgezést senki sem kapott! Ha éppen nem akart megszólalni a D-húr, hamisan billentettük a negyedik ujjunkat, nem tapadt a vonó, de rejtélyes módon a gyanta is elveszett, elszaladtunk egyet hintázni, vagy tollasozni.
Szerencsénk volt, hiszen az udvaron gyakorolhattunk, így tehát, ha ügyesen parkoltuk le a hangszert, mondjuk a mérleghinta közelébe (természetesen biztonságos távolságban), bármikor üzemmódot válthattunk.

Ki az a gyerkőc, aki szívesen ül neki a nyárra feladott etűdöknek a felmelegedett szobában a szétszórt játékok között? Nincs sok jelentkező. Ellenben itt volt ez a tábor, ahol nemcsak duózhattunk a barátnőnkkel, testvérünkkel, hanem a zenekari játék örömét is megtapasztalhattuk. Persze voltak zavaró tényezők, például: nem könnyű Zoli bácsi vezénylésére vagy a pulttárssal való egyszerre játszásra figyelni, amikor ott a saját hangszerünk és a túl sok hangot tartalmazó kotta. De mindannyian élveztük és ez a lényeg.

Mert ott volt mellettünk Zoli bácsiék, akik még azelőtt segítségünkre siettek, mielőtt a rosszat gyakoroltuk volna be, vagy kritikusabb helyzetben elhajítottuk volna a hangszert egy közeli bokorba, természetesen vonóval együtt.
Rólunk, táborlakókról hamar kiderült, hogy a kézműveskedésben is otthon érezzük magunkat. Ennek ékes bizonyítékai a batikolt pólók, könyvjelzők, amiket azóta is büszkén használunk. Mi voltunk azok, akik természetfeletti hőségben, a legmagasabb páratartalom ellenére kíváncsian barangoltuk be a Fertő-Hanság Nemzeti Parkot. Ha esett, ha fújt, strandoltunk Petőházán. Mi bizonyítottuk, hogy nem csak zenei téren, sportban és összetartásban is jeleskedünk, és fáradtsággal, meleggel, no meg a többi négy csapattal dacolva igyekszünk helytállni a pénteki vetélkedőn.

Eszünkbe sem jutott utolsó este, hogy a másnapi koncert miatt aggódjunk, vagy, hogy szomorkodjunk, mert szombaton haza kell menni! Új barátokra találtunk, rengeteg élménnyel gazdagodtunk, feltöltődtünk zenével, és tudjuk, hogy aggodalomra semmi ok: szeptemberben folyt. köv. és jövő nyáron újra együtt táborozunk.

Békési Dorottya

Első napon megérkeztünk a Csalogány Táborba, Csapodra. Vendéglátónk, Horváth József az első pillanattól a tábor végéig állandó segítőnk volt. A szállás adottságai céljainknak maximálisan megfeleltek: nemcsak a gyakorlásra és kamarazenélésre tudtuk használni az óriási szabad teret, hanem a gyerekek így egész nap kint voltak a levegőn, ha éppen nem a zenével foglalkoztak, játszhattak, elfoglalhatták magukat a hatalmas udvaron. A tábor a falu határában van, távol mindentől, határosan az erdővel. Ennek külön varázsa volt.

Harmincegy gyereknek és négy kísérő pedagógusnak adott otthont a következő egy hétben ez az idilli környezet. Mi, tanárok kollégák vagyunk a győri Liszt Ferenc Zeneiskolában, valamennyien vonósok. Feladataink megoszlottak; a gyerekek felügyelete mellett valamennyien délelőtti órákat tartottunk, a délutáni programokat és a napirendhez kapcsolódó történéseket együtt készítettük elő, vezényeltük le. Egy napunk kisebb-nagyobb eltérésekkel – igényeinkhez mérten – így nézett ki:

Ébresztő: 7.00

Reggeli torna: 7.20. A hangszeres játékot előkészítő tornát két hegedűs tanárunk, Kutasi Borbála és Gerencsér Zoltán vezette le. A tágas udvaron a gyerekek várakozáson felül teljesítették és élvezték a gyakorlatokat.

Reggeli: 7.30.

Hangszeres órák: 8.00-12.00. Az egyéni órákat – szintén az udvaron – zenekari próba követte. A tábor ideje alatt gyakorolt kamaradarabokat a táborzáró koncertre tanultuk a gyerekekkel.

Ebéd:12.00-12.30

Délutáni program, ezt követően vacsora, játékok, zuhanyzás, előadás, mese, takarodó 22.00-kor.

A délutáni programok során is igyekeztünk a mozgást, az erdő- és természetjárást a központban tartani, bár az időjárás nem nekünk kedvezett.

Hétfőn (07.06.) délután kézműveskedéssel töltöttük az időt, a nagy kánikula bezavart minket az árnyékba. Gerencsér Zoltán vezetésével üzenőfüzeteket gyártottunk, amelyekbe a tábor ideje alatt írhattak egymásnak a gyerekek. Emellett batikolással foglalkoztunk, a koncerten az itt készült pólók lettek a fellépő ruháink.

Kedden előzetes egyeztetés alapján látogatást tettünk a Fertő-Hansági Nemzeti Parkba. A szolgáltató központ munkatársa nagyon készségesen és lelkesen vezetett minket körbe a park állat-és növényvilágában. A nagy meleg ellenére a gyerekek szívesen végigvárták egymást a távcső mellett, amin keresztül megfigyelhették a vidék madarait, állatait. Sétánkat a központ kiállításán zártuk, ahol megismerkedhettünk a környék jellegzetes foglalkozásaival, mezőgazdasági eszközeivel a század elejéről.

Szerdán átbuszoztunk a petőházi strandra. Jól esett a nagy melegben ez a kis hűsölés a nem túl forgalmas és fákkal teli strandon. Előző és e napunk megvalósítását, valamint a szállás- és buszköltséget a TÁMOP – 3.1.4. C – 14 – 2015 – 0298 számú pályázaton nyert összeg biztosította.

Csütörtökön ismét a kézügyességé volt a főszerep. Kutasi Borbála könyvjelzőkészítés technikáját mutatta be a gyerekeknek. Ez a nap kicsit a pihenésről is szólt, hiszen ekkorra a gyerekek elfáradtak, kellett a további koncentráláshoz egy kis lazítás. Vacsora után mégis kimozdultunk egy kicsit. Szállásadónk, jól ismeri a környéket, egyébként is specialitása a „bátorságtúra”, erre beneveztünk. Ez a gyerekeknek nagy élmény volt; az éjszakai erdőben való barangolás, a természet neszeinek figyelése mellett izgalmas is.

Pénteken ügyességi vetélkedő és totó volt a közös program. Itt csapatversenyeken gyakorolhatták a gyerekek az együttműködést. A totóban humoros kérdések mellett a nemzeti parkban elhangzott információk is szerepeltek. A vetélkedőt követően átmentünk a Faluházba a másnapi koncert főpróbájára. Ezt az estét tábortűzzel zártuk, ahol játszottunk és el is tudtunk köszönni egymástól.

A zárókoncert napján csomagjainkat összepakolva indultunk el a Faluházára. A szülők érkezése előtt még volt alkalmunk kicsit próbálni. Majd kezdődhetett, amire egész héten készültünk: a hangverseny. A gyerekek lelkesedésének és szorgalmának köszönhetően oldott hangulatú, sikeres koncert volt, a végén egy kis meglepetés számmal, amit a gyerekek nekünk, tanároknak raktak össze.

Hogy el tudjunk búcsúzni, a tábor területén kis „batyus” összejövetelre hívtuk a szülőket, ahol házi sütemények, gyümölcsök társaságában lehetőség volt egy kis beszélgetésre.

Táborunk jó visszhanggal zárult a gyerekek és szülők részéről, és mi, tanárok is jó érzéssel indulhattunk haza, azzal az szándékkal, hogy „jövőre ugyanitt, ugyanígy”.

Szabó Emese, táborvezető