|
A győri Liszt Ferenc Zeneiskola növendékei 2009. június 10-14-ig
részt vettek Varsóban a 4. Wilanowi Zeneiskolai fesztiválon. A
következőkben a résztvevő fiatalok által küldött két
élménybeszámolót közlünk:
Szerkesztő
A korai indulás ellenére az egész csapat izgatottan állt a
Városháza parkolójában. Mikor felszálltunk a buszra, rájöttünk, hogy
valószínűleg Győr legjobb buszával utazhatunk. Ezt mi egyáltalán nem
bántuk, hiszen az utazás elég hosszúnak ígérkezett.
A kissé álmatag légkör ellenére is jól telt a buszozás.
Kórusvezetőnk (Ági néni), hogy önbizalmunkat növelje, lejátszatta
zsinagógai szereplésünk felvételét. Nem mondanám, hogy hamar, de
eltelt az a 12 óra amíg odaértünk, nevetgéléssel, beszélgetéssel és
filmnézéssel. Mire megérkeztünk már sötét volt. Ez sem hátrány
akkor, amikor az ember fáradt. Elkértük a szobakulcsokat és azonnal
elmentünk lefeküdni. |
|
 Másnap
Járóka Sanyiért izgulhattunk, de fölöslegesnek bizonyult, mert
kiválóan muzsikált. A csütörtöki koncert látvány szempontjából sem
volt mindennapi, hiszen szabadtéren zajlott.
A másnapi programban pedig már mi is szerepeltünk. Mindenkiben benne
volt az a megtisztelő érzés: Váó! Egy ilyen nagyszabású nemzetközi
fesztiválon énekelhetek! Igyekeztük a legjobbat kihozni magunkból.
Remélem sikerült.
Szombaton kirándultunk egyet a koncert előtt. Megnéztünk egy
csodaszép parkot, Chopin szülőházát és a templomot, ahol a szívét
őrzik.
A sok varsói látványosság mellett természetesen a lengyel csokinak
is szenteltünk némi figyelmet. Jól bevásároltunk belőle otthonra is.
Szombati fellépésünk még jobbra sikerült, és zongoristáink is
remekeltek. De nem csak saját szerepléseink miatt volt érdemes
elmenni. A külföldi zeneiskolák növendékeinek és profi zenészeinek
produkciói is maradandó élménnyé váltak.
Utazásunk végén fájó szívvel búcsúztunk Varsótól és a fesztiváltól.
A sok tapasztalatot, amit utunk során gyűjtöttünk külföldi
zenésztársainktól, megpróbáljuk itthon is hasznosítani. Mikor
hazaértünk, és sor került a búcsúzásra, ráébredtünk, hogy nem csak
diáktársaink, hanem szeretett Tanáraink és Igazgatónőnk is egyaránt
hiányozni fognak a nyáron. Úgy érzem, sokáig emlegetni fogjuk ezt az
utazást.
Vaczula Anna és Papp Vivien
„Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.” – szól
lengyelül a híres mondás, miszerint lengyel, magyar két jó barát,
együtt harcol, s issza borát. Talán ez a mondat is egy alapköve a
mostanában egyre szorosabbá váló lengyel - magyar barátságnak,
melyet volt szerencsém megtapasztalni idén nyáron Varsóban, a Liszt
Ferenc Zeneiskola növendékeként.
Immár negyedszerre került sor a Varsói Nemzetközi Zeneiskolai
Fesztiválra, s mi, győriek voltunk a szerencsések, akik
képviselhettük Magyarországot. Persze sok más országból is voltak
résztvevők, úgymint németek, kik ütős együttesükkel; s szlovákok,
kik fúvósaikkal léptek fel. Többen igyekeztek egy kis csipetet
megmutatni a saját kultúrájukból, mint például az ukránok, nemzeti
hangszerükkel a bandurával és népi dallamaikkal, s a fehéroroszok a
ciripelő hatású balalajkával. A lengyelek pedig a színvonalas
előadásaikon felül jó házigazdák is voltak. Na de mi is odatettük
magunkat, hiszen minden napra jutott egy fellépés; és nem csak a
diákok, hanem tanáraink játékát is hallhattuk.
A nyitókoncerten nagy sikert aratott Járóka Sándor hegedűjátéka
Böhm: Moto perpetuojával, s elhozta a lengyeleknek a Hullámzó
Balaton érzését tanára, Baranyai István. Zeneiskolánk kamarakórusa
kétszer is felléphetett Popper Ágnes vezényletével, úgyhogy ápolniuk
és fagylaltmentesíteniük kellett a torkukat például Wolf Péter: Ave
Mariajához. Későbbiekben fellépett Mentes Júlia és Bede Fazekas
Máté, s előadták zongorán Rachmaninov: Olasz polkáját; majd Fekete
Klaudia tanárnő csellón Popper: Tarantelláját. További fellépők,
illetve felkészítő tanárok Pál Tibor, Pálné Rácz Edina, Gosztola
Tünde és Horváth Erika voltak
Ha már Lengyelországban voltunk, nem hagyhattuk ki Chopin átfogó,
mondhatni teljes megismerését a szülőházától kezdve a zenéjén át
egészen a szívéig, melyet a varsói Szent Szív templomban őriznek.
Az utazásért és a lehetőségekért köszönettel tartozunk Szakács Erika
igazgatónőnek, s persze a házigazdáknak, hisz nagyon sok jó
élménnyel tértünk haza, annyira, hogy szinte el is felejtettem, hogy
másnap érettségi.
Mentes Júlia |
